Louis Mc Neice : A Sötét torony

Louis Mc Neice : A Sötét torony (re: Boldizsár Péter 1976)

Az ősi nemesi udvarban a legkisebb fiút Rolandot készítik fel, hogy anyja akaratából a Sárkány ellen induljon. Akárcsak apja és bátyjai, akik sohasem tértek akik vissza.

Roland azonban más, mint a többiek, folyton kérdez és folyton látni kívánja az okokat és az összefüggéseket. Felkészítői a Házi tanár és a Kürtös őrmester „ alaposan” felkészítik a várható harcra:

– „Házi tanár: Az ember élete sikló lépcsők sora, lefelé siklik ne feledd. De ember csak az marad, ki ellene lódul és tartja a szintet ……

Kürtös őrmester: Ne feledd a hangot jól tartsd ki a végén!!!”

Kételkedése és állandó kérdései miatt elküldik Vak Péterhez -akiről kiderül, hogy árulói mivolta és gyermeke halála miatt nem a Sárkány, hanem önmaga okozta a vakságát – ahol ahelyett, hogy meggyőznék kétségei meg tovább növekednek:

– „Vak Péter : Senki sem látta persze, csak valami hitvány bűz terjengett a levegőben. Az emberek szeme szája estétől reggelre megáporodott. És hogy tükrömbe néztem az on az első reggelen, tükröm azt mondta BESÚGÓ .

……………………………………..

Roland:….Hogyan, csak nem te magad????

Vak Péter : Vannak dolgok, amiket ha lát az ember, nem akar látni többé semmi mást…”

……………………………………

Roland: De hát miért vádoljátok mindenért a Sárkányt? Az ember szabadon választ.

Szabadon választ jó és rossz között.

Vak Péter: Mert a rossz választás Az maga a Sárkány .

Hiába próbálja szerelme Szilvi visszatartani örök boldogságot kínálva az almafák között, anyja parancsára elindul.

Útja során furcsa álomszerű élményekben van része: Egy kocsma ahol megtudhatjuk, hogy talán nem is önállóan létezünk, csak egy öreg alkoholista filozófus delíriumos képzelgéseként bolyongunk a világban „ zsinóron rángatva” . Egy hajó amelyen mindenki a kívánságunkat lesi, de csak a saját hasznára hajt, Egy kápolna, ahol – az Anya ismételt küldő szavai miatt és az esküvői tanúként jelen lévő árnyak hatására – mégsem jön össze az esküvő Szilvivel.

Egy varázslatos erdőn áthaladva – Varjú és Lóri papagáj gúnyos szavaitól követve- a Pusztaságba ér. Itt azonban észreveszi, hogy anyjától kapott bíborvörös gyűrű elhalványul. Anyja halálos ágyán megbánta, hogy apját és testvéreit elküldte, ezért Rolandot a legkisebb fiút most visszahívja.

Roland azonban úgy érzi hogy meg kell küzdenie a – talán nem is létező, csak bennünk élő – Sárkánnyal. Aki mindig, mindent anyja és mások akaratából tett, most nem fordul vissza, hanem megküzd saját akaratából. Az árnyak támogatásával, saját szabad akaratából szájához emeli kürtjét amikor a Sárkány „sötét tornyát” látja a földből kinőni.

Roland: Igen, úgy fújom majd ahogy oktattatok, én Roland a fekete bárány, a hitetlen, aki semmit nem tett szabad akaratából. Ezt megteszi most, és szabad akaratot hagy az utókornak. Hej te Torony sötét torony, rám terül hideg árnyad, mit akarsz?

Te meg Sárkány vagy mi, jöjj elő, jöjj és tedd a legrosszabbat amit csak tehetsz!

Ne remegj kezem, ha kürtöm a számhoz emelem.