„Már csak a mesékben vannak ilyen királyok, mint én…”
1250. Magyarország, Buda: Az ország romokban, az újjáépítésre nincs pénz, közben az európai nemzeteket fenyegető szuperhatalom, – ezúttal a tatárok- újabb rohamra készülnek…. IV. Béla – az országot újjáépítő, köztudottan vallásos király, különös, a keresztény protokoll szabályait feszegető levelet küld Ince pápának…. A levélben a magyar király határozott fegyveres és ideológiai támogatást kér a katolikus egyház fejétől, a fenyegető tatár támadásától tartva. Eddig a történelmi tények… De vajon mi állhat a szokatlanul szókimondó levél hátterében? Egy, a környezetével és önmagával is vívódó ember drámája. Egy hosszútávra gondolkodó királyé, akinek a nemzet érdeke lebeg a szeme előtt, s akinek magyar bárókból álló kormánya fel sem tud nőni a kor kihívásaihoz; családja pedig egyszerűen „normális életre vágyik”.

Ebből az alapállásból azonban nehéz kormányozni, főként egy olyan királynak, aki egyszer már csatát vesztett… Béla azonban megpróbálja, nem kíméli sem magát, sem a családját, szó szerint mindent beáldoz… Rendet akar, ám az élet felülírja az akaratát, döntéseiben egyedül marad. A napi munka mellett nem jut már ideje arra, hogy szent legyen,….pedig,…ez lett volna leghőbb vágya.
Elgondolkodtató, fordulatos dráma egy kihívásokkal teli korból… Történelmi áthallások, historikusok groteszkek…Őszintén ajánljuk mindazoknak, akik érzékenyek az őket körülvevő világra….

Előadja: A Szabad Színház társulata

Címszereplő: Balogh Mihály
Rendezte: Nagy Judit