Mihail Bulgakov : Mester és Margaríta című regénye nyomán Boldizsár Péter és Galkó Bence  arra a – akkoriban szinte elképzelhetetlen – feladatra vállalkozott, hogy a regényt színpadra állítják.  Nem kis feladat volt, hiszen a  az 50-es évek Moszkvájában és a Krisztus ( Jesua Ha-Nocri ) korabeli Jeruzsálemben ( Jerusaleim) játszódó cselekményeket kellett egy órába, és egy 6×5 méteres játéktérbe rövidített változatban, de teljes értékűen beletenni.

A mai  Moszkvában Mester az író pincelakásában megírja Jesua Ha-Nocri történetét , tárgyalását Pilátus előtt és megfeszítését. A Mester regénye – ma is gyönyörű mondataival – feltárja az igazságot az akkori furcsa viszonyok között. ( pl.: A Jerusaleim –ot irányító főpapi tanács a Szinhedrion teljes mértékben Róma törvényeinek kell, hogy érvényt szerezzen, de ők tulajdonképpen mint idegen nagyhatalom által megszállt ország vezetői  megpróbálnak a megszállóknak borsot törni az orra alá. Mindazon által saját hatalmuk féltése, a Római törvények betarttatása az, ami miatti ármánykodásnak és példa statuálásának következménye lesz Jesua Ha-Nocri keresztre feszítése.

„ A földközi tenger felől érkező sötétség eltakarta a helytartó szeme elől a gyűlölt várost. Eltűnt Jerusaleim mint ha sohasem létezett volna. „

Mester a regény befejezésekor megismerkedik élete legnagyobb szerelmével Margarítával.

„ A nő sárga virágot tartott a kezében. A sárga jelnek engedelmeskedve követtem , és akkor:

–          Tetszenek önnek a virágaim?

–          Nem.

–          Egyáltalán nem szereti a virágokat?

–          De igen csak nem az ilyet. A rózsát szeretem.

Villámcsapás, finn kés sújthat le így az emberre , szerettük egymást amikor még nem is ismertük…….”

 

Összeköltöztek a pincelakásba, és Mester befejezte a művét. Csakhogy a mai Moszkvában még a mester pincelakására is igényt tartanak. A Mester -műve „államellenes” voltára hivatkozva-  feljelentgetések áldozata ként  – az akkori „jó” szokások szerint – bolondok házába kerül. A lakást a feljelentő kapja meg. A Mester indulatában  tűzbe dobja szeretett műve kéziratát.

Ám ekkor titokzatos „ külföldi művész „ Woland úr jelenik meg a városban – kísérőivel: titkárával, egy ember nagyságú kandúr macskával Koroljovval és egy halott , mégis élőként működő nővel – és a Balsój nagyszínházban bemutatót tart.  Már előzőleg is furcsa dolgok történtek Moszkvában ahol ő megjelent, pl.: megjósolta , hogy valakinek a fejét veszik, amit a villamos le is vágott miután az elejtett olajon elcsúszva a kerekek alá esik. Egyedül Hontalan Iván Nyikolajevics költő ismeri fel , hogy ez a furcsa idegen  nem bűvész, hanem az ördög személyesen !!! Nos ő így lesz a Mester cellatársa és barátja a bolondok házában.

A  Balsój nagyszínházban a „ híres külföldi művész” érdekes produkcióval lép a közönség elé: Láttatja velük Mester történetét , a plafonról a legmodernebb drága párizsi ruhák hullnak, amibe a hölgyek azonnal át is öltöznek. Ezután 100 rubelesek potyognak az égből , amit a közönség lelkesen összegyűjt. A ruha azonban az utcára kiérve eltűnik, a pénz pedig  darazsakká változik . Soha nem látott még Moszkva ennyi sikongató-, darazsak elől menekülő meztelen nőt az utcákon. ( Ez persze a kis színpadon nem szerepelhetett a 800 önként jelentkező meztelen hölgy hiányában, darazsak még csak-csak lettek volna. )

Az ördög ezután bált rendez, melynek háziasszonya Margaríta lesz. A furcsa  bálon – ahol rég meghalt hírességek is megjelennek- mindenkinek igazságot szolgáltatnak, a feljelentgetők megbűnhődnek, a Mester kiszabadul a bolondok házából és boldogan élnek Margarítával a régi kis pincelakásban. Végül egy kis varázslattal a regény kézirata is visszakerül mert:

„Kézirat sohasem ég el ! „

A darab a Mester gyönyörű mondataival ér véget:

„ Ezzel minden véget ért. Esténként majd eljönnek hozzád azok akiket szeretsz. Játszanak, énekelnek neked. Hallgasd a csendet amely oly ritkán adatott meg neked, a csendet!

A színpadi változat a Videoton színjátszó csoportnak meghozta az országos Ezüst minősítést a siófoki színjátszó fesztiválon.